Érték, gazdasági érték, értékválság A cikkben az érték kifejezés – a köznyelvi értelmezéstől eltérően – azokat a meggondolásokat, elveket, jellembeli adottságokat jelenti, amelyek irányt szabnak az emberi cselekedeteknek. Gazdasági értékeknek pedig – a gazdaság tárgykörét érintő döntések során – korunk kapitalista rendjében érvényesülő alapelvek, kritériumok minősülnek.
A gazdasági értékek tárgyköre az elmúlt évszázadokban is sokat változott. A kapitalizmus klasszikus (először A. Smith által kifejtett) elmélete a vállalati tőkét, illetve az ott dolgozók – köztük a műszakiak – munkáját, tudását és tisztességét ítélte a feudális kötöttségek nélküli szabad piacgazdaság legfőbb gazdasági értékeinek, és az ezek révén elérhető eredményt a nyereség nagyságával kívánta számszerűsíteni. A XIX. század végén azonban az USA-ban (miként erre pl. A. Marshall rámutatott) már nem a feudális, hanem a monopolista hatalomtól, majd az elmúlt 100 évben (G. Orwell szerint) már az „államtól”, az ennek intézményeit vezetőktől, (szokásos elnevezésükkel: az apparatcsikoktól) is félteni kellett a piaci szereplők függetlenségét. A XX. században pedig jelentősen kibővítették az értéktárat. Rappaport (1998), pl. igazolta, hogy az éves nyereség túlzottan rövid időtávú kategória, és valójában a több következő évre várható nyereség jelenértéke minősül a vállalat tényleges értékének.
Általánosan elfogadottá vált továbbá, hogy a gazdasági szereplőknek minden főbb „érdekeltjüknek” a szempontjaira tekintettel kell lenniük (a cégeknek pl. nem csak a nyereségben érdekelt tulajdonosok elvárásait, hanem a vevők, az alkalmazottak és a „társadalom” igényeit is ki kell elégíteniük; M. Porter és M. Kramer). Azaz a nyereségen kívül fontos értékek a vevőelégedettség (így a magas piaci részarány; P. Kotler), az alkalmazottak munkaszeretete (McGregor, 1960) és a cég társadalmi elfogadottsága (H. Bowden) is. ............