(Avagy az ember végső és helyes állásfoglalásra késztetett és kötelezett lény)
„A legcsekélyebb tudás, amit a legnagyobb dolgokról nyerhetünk, kívánatosabb, mint a legbiztosabb tudás a kisebb dolgokról.”
(Aquinói Szent Tamás)
Bevezetés
Az ember, bár egy fajhoz tartozik, azaz egy a lényegi természete, mégis, furcsa módon egymásnak ellentmondó, vagy ellentmondani látszó világnézeti állásfoglalásokat tesz magáévá. Sőt, mintha a posztmodern életérzés még csak fokozná ezt a feszültséget azzal, hogy a végső (vagyis végérvényes) állásfoglalás lehetetlenségének leple alatt egy minden korábbinál kíméletlenebb végső állásfoglalást csempész be az egyéni és a társadalmi tudatba. Nevezetesen azt, hogy nincs végső és érvényes állásfoglalás, ezért ha valaki képes valamire, azt bátran megteheti. S mindez valamiképpen amiatt van, mert az ember megtagadta a mottóban jelzett intelmet, csak a kisebb dolgokban akarja a biztos tudást, és megveti a nagy dolgokban elérhető bölcsességet1. A sokféle világnézeti felfogás ugyanakkor önmagában nem ellentmondás (hiszen az én – természetének megfelelően – óhatatlanul válogat a világból érkező és számára feldolgozható információkból, valamint a hagyományban vagy a kultúrában talált jelentésekből), melyek azonban egymást kiegészíthetik, de szöges ellentétben is állhatnak egymással, esetleg egymás mellett békésen megélnek. Az emberek, népek közötti feszültségek egyik fő okát is a világnézetbeli különbözőségeikben, helyesebben ezek tudatos elmérgesítésében kell keresnünk. Az ember állásfoglalásának gyökerei az emberi tapasztalásban és annak értékelésében vannak. E tudás forrásai és rendszere az idők folyamán differenciálódtak, s ezért hatásuk különböző – egymástól függetlennek látszó, vagy függetlenedni akaró, netán egyik a másikat elnyelni, bekebelezni szándékozó – területeken jelentkezik, nevezetesen a vallásban, a művészetekben és a bölcseletben, illetve a szaktudományokban. Lehet-e béke közöttük, vagy csak tolerálhatják egymást? Netán örök a harc, hogy melyik szerzi meg a vezér posztját, hogy aztán maga alá gyűrje a vetélytársait? Vagy a vezér felette áll mindennek, s csak terveinek eszközei lehetnek az emberi tudás egyes és összes területei?
................