Két különböző csoportról lesz szó, amelyek tagjai nagymértékben meghatározzák a harckocsizók lehetőségeit, akár életben maradásukat a harcban. A konstruktőrök és a harctevékenységek során a harckocsicsapatok alkalmazásában döntéseket hozó vezetők, parancsnokok, kiképzők felelőssége összetett kérdés. Ezért a problémakört sokoldalúan illik megközelíteni, amire itt és most csak gyenge kísérletet tudok tenni. Azt sem tudom felvállalni, hogy nevezettek szerepét elkülönítve vizsgáljam, de ezt a tisztelt olvasó bizonyára könnyen meg tudja majd tenni. A hadtudományi szakirodalomban hasonló kutatásokkal kevésbé találkozhatunk, eseménytörténeti leírásokkal viszont bőségesen. Utóbbiakból merítek én is, de néhány saját megközelítéssel egészítem azt ki. A konstruktőrök felelősségének megállapítása abból a szempontból egyszerű, hogy munkájuk eredménye a fegyver, amelyről hamar kiderül, hogy mire képes, mire nem. Persze ez is inkább csak látszatra egyszerű. A különböző szintű katonai vezetők magatartásának, szerepének etikai megítélése jóval összetettebb. Ők egy kemény hierarchiában helyezkednek el, a döntéseikre ható tényezők igen nagyszámúak, és „munkatapasztalataik” szintén nehezen hasonlíthatóak az egyéb foglalkoztatottaktól elvártakhoz.