Budapesten született 1957-ben. Egyetemi tanulmányait az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán folytatta. 1982-ben végezett történelem-népművelés szakon, majd 1986-ban filozófia szakon. 1985-ben került a Magyar Tudományos Akadémia Filozófiai Intézetébe, azóta is ez a főállású munkahelye (most a „Bölcsészettudományi Kutatóközpont Filozófiai Intézete” néven). Jelenleg tudományos főmunkatárs. A PhD fokozatot 2005-ben nyerte el. 2018-ban a Szent István Tudományos Akadémia rendes tagjává választották.
Mellékállásban tanított a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen, a Debreceni Egyetemen, a Győri Püspöki Hittudományi Főiskolán és az esztergomi Vitéz János Katolikus Tanítóképző Főiskolán. A Corvinus Egyetemen jelenleg is oktat óraadóként, a KETEG (Keresztény Társadalmi Elvek a Gazdaságban) program keretében. Tagja a Magyarországi Aquinói Szent Tamás Társaságnak, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karán működő Ius Naturale Kutatócsoportnak és a Magyar Bioetikai Társaságnak. 2018-ban az utóbbi által kiadott Magyar Bioetikai Szemle főszerkesztője lett.
Pályája elején a középkorral foglalkozott, később kortárs problémák felé fordult, mindenekelőtt az etika kérdései érdeklik. Fő célja annak vizsgálata, hogyan lehet a mai erkölcsi relativizmust leküzdeni egy klasszikus értelemben vett természetjoghoz való visszatéréssel. A természetjog azért viseli e nevet, mert egyrészt az emberi természetnek megfelelő erkölcsi normákat tartalmaz, másrészt természetes értelemmel, tehát a kinyilatkoztatásban való hit nélkül is megismerhető, noha előírásai egybeesnek azokkal a parancsokkal, amelyek összességét a köztudat a keresztény erkölccsel azonosítja. Így a természetjog lehetőséget kínál arra, hogy hívők és nem hívők, észérvek alapján párbeszédet folytassanak erkölcsi problémákról. A kötetben szereplő írásának témáját is ezért választotta.