Erdőmérnöki oklevelét 1954-ben szerezte meg. 1977-ben környezetvédő és tájrendező szakmérnöki, majd 1980-ban a műszaki doktori oklevelét vette át. (Oklevelek száma: 40-1954/55, kelte: 1954. dec. 9., illetve 13/1977, kelte: 1977 ápr. 20, 182/1980. kelte: 1980, szept. 08. Kiállította: Erdőmérnöki Főiskola, illetve Erdészeti és Faipari Egyetem.)
Szakmai pályakép
- 1955-től a Hernádvölgyi Állami Erdőgazdaság Tállyai Erdészetnél, mint erdőművelési szakirányító, 1956-tól erdészetvezető. 1958-tól a Keletbükki Állami Erdőgazdaság központjában erdőművelési előadóként, később a Lillafüredi Erdészet vezetőjeként dolgozott. 1965-től a Kiskunsági Állami Erdőgazdaság Kecskeméti, 1967-től áthelyezéssel a Hajdúsági Állami Erdőgazdaság Debreceni Műszaki Erdészetét szervezte és vezette.
- 1968–1971 között a Keletbükki, majd a Borsodi Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság műszaki fejlesztési csoportvezetője. Kezdeményező volt új termelési technológiák kialakításában, erdőfelújítást szolgáló tuskókiemelő, csemeteültető gépek tervezésében, gyakorlati bevezetésében, amely időszakban közreműködött mintegy 700 ha erdő felújításában. Irányította a komplex fakitermelési technológiák alkalmazásba vételét, természetkímélő optimális erdőfeltáró úthálózat, körülbelül 130 km feltáró út építését.
- 1971–1973-as években az Erdészeti és Faipari Tervező Iroda főmérnökeként szerepe volt a hazai faipar fejlesztésében, a könnyűszerkezetes fűrész és panelparketta üzemek, forgácslemezgyár, országos erdőfeltáró-hálózat, stb. tervezésében, irányításában.
- 1973-tól az Országos Természetvédelmi Hivatal főmérnökeként az elsők között képviselte a MÉM-et az első hazai környezetvédelemi „Víz, Levegő, Élet ’73” szakkonferencia és kiállítás szervező bizottságában. A „Táj és Környezet” szekcióvezetőjeként előadást tartott. Képviselte az OTvH-t a PROTENVITA környezetvédelmi rendezvény szervezésében. Majd az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal főosztályvezetőjeként irányította a Természetvédelmi Felügyelőségek megszervezését és munkáját, amely időszak alatt 356 ezer ha természeti terület került természeti oltalom alá.
- 1985-től a Budapesti Felügyelőség igazgatójaként irányította a környezet- és természetvédelem államigazgatási, szakfelügyeleti, természetgondozási feladatait. 1985–1989 között az átszervezett Középdunavölgyi Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság (Budapest) környezetvédelmi igazgatójaként, utána 1991-ig, nyugdíjazásáig a Környezet és Területfejlesztési Minisztérium főmunkatársaként teljesített szolgálatot.
- 1955-től tagja az Országos Erdészeti Egyesületnek, 1978-tól az OEE Erdők a Közjóért Szakosztálynak, 1983-tól a Táj- és Környezetfejlesztési Szakosztálynak – amelynek 1993–2002 között vezetője –. Az OEE Szeniorok Tanácsa tagja 1991-től, amelynek 2002–2015 között elnöke, jelenleg Örökös Tiszteleti Elnöke.
Tagja: az Erdészeti Szakszervezetnek, illetve a Magyar Környezetvédelmi Egyesületnek. A MTESZ Központi Környezetügyi Bizottságának, 1993-tól titkára 2008–2012 között elnöke. 2000-től tagja az Igazságügyi Kamarának. 2014-ben alapítója, azóta tagja az SZVT Műszakiak Bólyai Körének.
A műszaki doktori disszertációval összefüggő előadások tartása mellett publikált mintegy 50 szakcikket, Környezetvédelmi Lexikonba szócikkeket írt. Az igazságügyi szakértői dokumentumokon túl, szerkesztett: szakmai, MTESZ kiadványokat, az 1954-es évfolyam aranydiplomája átvétele alkalmára közreadott „Hagyásfák Üzenete” című kiadványt, illetve szerkesztette és kiadta a „SZÁMADÁS a Szeniorok és Tiszteleti Tagok Negyedszázadáról” című, 2018-ban elkészült könyvet.
Szakmai munkáját több alkalommal Kiváló Dolgozói kitüntetéssel, Eredményes Fásításért Emlékéremmel, Munka Érdemrendbronz, majd ezüst fokozatával, illetve Kaán Károly Emlékéremmel ismerték el. A környezet- természetvédelmi tevékenységéért átvehette a Széchenyi István Emlékplakettet, majd a FM Környezetünkért Emlékplakettet. A Műszaki és Természettudomány Egyesületek Szövetségében közéleti munkáját a MTESZ Díjjal és Érmével ismerték el.
Cím: 1126, Budapest, Istenhegyi u. 20/B.
Telefon: 1/212-434-44.