Kik mentik meg a világot?
A műszaki értelmiség társadalmi felelőssége

Napjaink aktuális és egyre sürgetőbb kérdése: „Kik mentik meg a világot” – ez valós veszély-e vagy költői túlzás? És mitől is kell megmenteni? A legnagyobb veszély önmagunkra, civilizációnkra, de leginkább a jövőnkre mi magunk vagyunk, a globalizáció által sokszor ránk kényszerített életvitelünkkel, értékrendünkkel. A könyv, melyet az olvasó a kezében tart a Szervezési és Vezetési Tudományos Társaság Műszakiak Bólyai Köre 2018–2019-ben „A mérnök társadalmi, erkölcsi felelőssége” témakörében felvetett, a lehetséges válaszokat kereső előadásainak szerkesztett változatát tartalmazza. Ezzel a kötettel szeretnénk elérhetővé tenni az ott elmondottakat minden érdeklődő számára.

A kötet anyagát képező előadások még jóval a COVID-19 vírus megjelenése előtt hangzottak el, de a címben feltett kérdés és az előadók által megfogalmazott válaszok is most egyre hangsúlyosabban jelennek meg. Mindannyiunk felelősségének felismerésével tudjuk elhárítani nemcsak a vírus terjedését és pusztítását, hanem a környezetünkre, civilizációnkra leselkedő veszélyeket is. Reméljük, hogy a könyvben található írások minden olvasó számára hasznos gondolatokat fogalmaznak meg.

Tekler Vilmos
a Szervezési és Vezetési Tudományos Társaság elnöke

A szerzőkről

Ismerje meg a könyv szerzőit!

A szerző nevére kattintva elolvashatja a kiválasztott személy önéletrajzát.

DR. BIACS PÉTER ÁKOS
kémiai tudományok doktora

1940-ben született Budapesten, a budai József Attila Gimnáziumban érettségizett, majd a Budapesti Műszaki Egyetem Vegyészmérnöki Karán szerzett oklevelet. A BME Mezőgazdasági Kémiai Technológiai Tanszékén tanársegéd, adjunktus, majd docens (1964–1982), részt vesz az ipari mikrobiológia és enzimológia tantárgy előadásain és laboratóriumi gyakorlatain, majd biológiai és biotechnológiai ismeretek tárgyat oktat. Műszaki doktorátust (1971), majd a kémiai tudomány kandidátusa (1975) címet szerez.

Anyagtudományi területe a zsírok és olajok (lipidek és lipoidok) kutatása, műveleti területen a fermentációs (erjesztési) eljárások, valamint a biotechnológia, gyártmányfejlesztésben pedig a funkcionális (egészségvédő) élelmiszerek. Az MTA Élelmiszer-tudományi Komplex Bizottság tagja, valamint a Mezőgazdasági Biotechnológiai Bizottság alelnöke, a lipidkémiai munkabizottság titkára, majd elnöke. A berlini Humboldt Egyetemen több éven át munkatanulmányokat tesz, vendégtanárként (Gastdocent) oktatja a zsírok és olajok technológiáját. A Magyar Tudományos Akadémián 1985-ben megvédi doktori értekezését, a kémiai tudományok doktora (DSc), majd a következő évben egyetemi tanári kinevezést kap a „Biotechnológia” tantárgy oktatására. A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium megbízza a Központi Élelmiszeripari Kutató Intézet vezetésével (1982–2000), majd a Magyar Élelmiszer-biztonsági Hivatal létrehozásával, melynek igazgatója (2002–2005).

A FAO-WHO Codex Alimentarius (Élelmiszerkönyv) Mintavételi és Analitikai Bizottságának elnöke (1988–2008 között), munkásságáért több kitüntetésben részesül. A Magyar Élelmezésipari Tudományos Egyesület (MÉTE) tagja, több cikluson át elnöke és 1995-1999 között vezeti az Élelmiszer-tudományi és -technológiai Nemzetközi Uniót (IUFoST), tagjává választja a Nemzetközi Élelmiszer-tudományi Akadémia (IAFoST) és a Magyar Mérnökakadémia (MMA). Jelenleg nyugdíjas egyetemi tanár és emeritus professzorként oktatja a Szent István Egyetem (Gödöllő–Budapest) Élelmiszer-tudományi Doktori Iskola magyar és külföldi hallgatóit.

DR. HABIL. BIRHER NÁNDOR
tanszékvezető egyetemi docens

Tudományos minősítés: PhD, Habilitáció

PhD. dolgozat:
1999 kánonjog – summa cum laude
Mikor ítélkezhet az egyházi bíró a kánoni szabályok ellenében? (aequitas)
Habilitáció: 2009 – hadtudomány, hivatásrendi etika

Felsőfokú tanulmányok és végzettség

  • 1991–1996 filozófia, teológia tanulmányok a római Pontificia Universitá Gregoriana-n, diploma (filozófia-cum laude, teológia – magna cum laude);
  • 1997–1999 kánonjogi tanulmányok, PhD. fokozat PPKE (summa cum laude);
  • 1998–2001 PPKE Állam- és Jogtudományi Kar, diploma (cum laude);
  • 2002–2005 Veszprémi Egyetem, Minőségügyi szakmérnök képzés, oklevél (summa cum laude);
  • 1999–2000 Vendéghallgató a Bécsi Egyetem Jogtudományi Karán.

Szakmai, oktatási tevékenység, munkakörök

  • A Veszprémi Hittudományi Főiskola tanára, tanulmányi igazgató.
  • A Károli Gáspár Református Egyetem Jogtörténeti, Jogelméleti és Egyházjogi Tanszék tanszékvezető egyetemi docense.
  • A Pázmány Péter Katolikus Egyetem rektori főtanácsadója.

Szervezeti tagságok

  • MTA VEAB teológiai munkabizottság .
  • Felnőttképzési Szakértők Országos Egyesülete (FSZOE), etikai bizottság elnöke.
  • Incontro Culturali Mitteleuropei (ICM).
  • Magyar Kánonjogi Társaság.

Díjak, elismerések

  • 2001 Szent István Emlékérem – Veszprémi Érsekség díja az oktatói tevékenységért.
  • 2006 Oláh György ifjú tudós díj Társadalomtudományi kutatásokért.
  • Széchenyi Aranyérem.

Publikációi: mtmt szerint

Kutatások: normarendek kapcsolata, szabályozáselmélet, jog-erkölcs-vallás, minőség, karitásztudomány

E-mail: birher.nandor@kre.hu

CSÁSZI FERENC
okleveles gépészmérnök, kandidátus

Születési év: 1950

Végzettség:

  • okl. gépészmérnök (Budapesti Műszaki Egyetem, 1975)
  • matematikai modellező szakmérnök (BME, 1989)

Nyelvtudás: angol, német

Tudományos fokozatok: 

  • egyetemi doktor, BME 1985
  • műszaki tudomány kandidátusa (MTA, 1991)

Szakterület: nemfémes anyagok (textil, műanyag) anyagszerkezete, anyagvizsgálata, technológiái, gépei, terméktervezése

Szakmai pályakép

  • 1975–1994: A Budapesti Műszaki Egyetem oktatója (tanársegéd, adjunktus, docens) a Polimertechnika és
    Textiltechnológia Tanszéken, 1994 óta óraadó, vizsgabizottsági tag ugyanott;
  • 1994–2012: Aktív vállalkozói munka. Cégvásárlásokkal, cégeladásokkal, cégalapításokkal szerzett különböző, elsősorban textilipari vállalkozásokban (pl. Albertfalvi Cérnázó Kft., Szalag- és Zsinórgyár Zrt., Pharmatextil Kft., stb.) tulajdonos, ügyvezető, igazgatósági tag; a társaságok operatív munkájában aktív munkavégzés. Az évek során tulajdonosként igazgatott vállalatok száma összesen 11, a vállalatok éves árbevétele 1,5 és 6 milliárd forint között változott.

  • 2012–: Inaktív vállalkozói munka: A vállalkozásokban tulajdonosként stratégiai tervező és ellenőrző munka végzése.

Egyéb

  • A Textilipari Műszaki és Tudományos Egyesület tagja, két cikluson át elnöke.
  • A MTESZ alelnöke két cikluson át.
  • Az MTA Szál- és Kompozittechnológiai tudományos bizottság tagja.
  • A Magyar Textiltechnika folyóirat szerkesztőbizottságának tagja.

 

DR. HAIDEGGER GÉZA
PhD, CIM kutató-mérnök

A Budapesti Műszaki Egyetemen (BME) 1978-ban szerzett villamosmérnöki oklevelet, és onnantól nyugdíjba meneteléig a Magyar Tudományos Akadémia Számítástechnikai és Automatizálási Kutatóintézetében dolgozott. Méréstechnikai szakmérnöki diplomáját is a BME-n, 1982-ben szerezte. Doktori fokozatát a Miskolci Egyetemen és a BME-n védte meg, „Nyílt Rendszerek a Gyártásautomatizálásban” címmel írt értekezésével. CIM, azaz Számítógéppel Integrált Gyártás területén fejlesztett, kutatott és valósított meg ipari rendszereket, mint CNC-t, ipari elosztott PLC-t, cellavezérlőt, ipari adathálózatokat. Japánban termelés- menedzsmentet tanult, és az európai FEANI Mérnökakadémiától EUR-Ing titulust kapott.

Mélyebb érdeklődéssel fordult a szabványos ipari adathálózatok módszertana témakörhöz, és a MAP ISO- világszabvány európai és globális elterjesztéséhez vezetett egy kutatócsoportot diákok oktatásával. Az EMUG, EEMIG és HMUG szervezetekben vezetőségi tisztségviselőként dolgozott a szabványrendszerek mielőbbi elfogadásáért. Magyar és nemzetközi tudományos szervezetekben (IFIP, IFAC, ManuFuture ETP, GTE, MATE, Robotika, BATCH-AUTOMATION-Forum, IVSZ, stb.) számtalan konferencián előadást, bemutatót tartott, cikkeket írt.

Műszaki-ipari témákkal, digitalizációs technológiákkal nemzetközi K+F+I szerződések menedzselése révén került közelebb. Így pl. öreg autók újrahasznosítása, mikro- és nano-robotok gyártástechnológiája, smart technológiák, robotika, hálózat- és innováció menedzsment, és más témákban vállalt közreműködést vagy projektvezetést.

Az utolsó tízen évben az ipari digitalizáció, Ipar 4.0 és kiber-fizikai-rendszerek, kibertestvérek (digital twin) fogalmakkal jelzett nemzeti és nemzetközi trendekkel, víziókkal, kutatási témakörökkel és stratégiákkal foglalkozott, amelyek a ManuFuture ETP, Factory-of-the-Future, H2020, EUREKA, ERASMUS nemzetközi együttműködési kategóriákban testesültek meg. Rendszeresen, kiegészítő előadóként oktat mérnökhallgatókat, és India legnagyobb privát egyetemén (AMITY University) díszdoktori oklevéllel tüntették ki. Magyarországi elismerései között büszke a Csáki Frigyesről, Bánki Donátról és Pattantyús Ábrahám Gézáról elnevezett GTE és MATE díjaira. Majdnem 200 nemzetközi és hazai publikáción keresztül igyekezett az eredményekkel megismertetni egyetemista diákjait, olvasóit. Két lányával, fiával és feleségével, valamint az általuk megvalósított álmával, az eddigi négy unokával sikeresnek és boldognak érzi magát.

Röviddel nyugdíjba menetele után meg is szűnt az MTA SZTAKI azzal, hogy a Magyar Tudományos Akadémiától erőszakkal elcsatolták a kutatóintézeteit. A SZTAKI ma már az Eötvös Lóránd kutatóhálózathoz kötött egységként él tovább, és sokukat megviselte ez a méltatlan (etikailag inkorrekt) bánásmóddal kierőszakolt szervezeti változás. Az etikai kérdésekkel nem csupán az elmúlt két évben találkozott. A kiberfizikai rendszerek megjelenésével, a mesterséges intelligencia termékekbe és szolgáltatásokba való beintegrálódásával egy sor megoldatlan, és sürgősen megoldásra váró feladat merült fel. Már nem csupán mérnök-szakmai munka van előttünk, hanem jogi, élettani, társadalomtudományi kérdésekkel is foglalkoznunk kell. Nem véletlen, hogy a WORLD SCIENCE FÓRUM legutóbbi, budapesti ülésén felhívták az országok vezetőinek figyelmét a jövőt-alkotó témákkal szorosan együtt kezelendő etikai és felelősségi kérdések nemzetközileg is egyeztetendő témaköreire.

Mobil: +36-70-3100870

Budapest, Hungary 1114 Bartok Béla út 57.

(MTA) SZTAKI Budapest, 1111 Kende utca 13-17.

E-mail: geza.haidegger@gmail.com; haidegger@sztaki.hu

DR. KUMINETZ GÉZA
római katolikus pap, egyetemi rektor

Kánonjogi licenciával (1991), teológus PhD fokozattal (1996) és teológiai habilitációval (1997) rendelkezik. Posztgraduális tanulmányait Rómában, a Pápai Gergely Egyetemen végezte (kánonjogot tanult 1989–1991 között). 1991 óta vesz részt a katolikus felsőoktatásban. 1991-től 2019-ig a Veszprémi Érseki Hittudományi Főiskola tanára volt. 1995-től oktat a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karán, 1998 óta az egyetem Hittudományi Karán. 2002 óta egyetemi tanárként végzi oktató és kutató munkáját. 2003–2006 között a Kánonjogi Posztgraduális (fakultás jogú) Intézet elnöke volt. Jelenleg a PPKE HTK tanszékvezető egyetemi tanára (2003–2008 között a kánonjogi, 2009 óta a lelkipásztorkodástan és liturgika tanszéket vezeti). 2006–2010, valamint 2012–2014 között a Hittudományi Kar dékánja volt. 2009--2015 között a Központi Papnevelő Intézet rektori tisztségét töltötte be. Tagja mind a Magyar, mind pedig a Nemzetközi Kánonjogi Társaságnak (az előbbinek 2003–2006 között elnöki tisztségét is betöltötte). 2019. szeptember 1-je óta a Pázmány Péter Katolikus Egyetem rektora.

DR. PROF. PAPANEK GÁBOR
alkalmazott matematikus, professzor emeritus, az MTA doktora

1938-ban született Budapesten. Édesapja néhai P. Ernő gépészmérnök, édesanyja néhai Michnay Erzsébet nyelvtanárnő. Felesége Homola Erzsébet, gyermekei P. Erzsébet és Zsu­zsanna.

- 1956-ban érettségizett a budapesti József Attila Gimnáziumban, 1960-ban végzett a M. K. Közgazdasági Egyetemen, majd 1970-ben az ELTE TTK alkalmazott matematikus szakán.

- Az 1950-es évtizedben piarista, majd ciszter ifjúsági közösségek tagja. Ezért már a Közgazdasági Egyetem sem ajánlja értelmiségi munkakörökbe, majd e tevékenységét 1961-ben a „Fekete hollók” ügy kapcsán (bírósági ítélet nélkül) államellenesnek minősítik. Ennek következtében pályáját diplomás segédmunkásként kezdi, majd 1961–1967 közt különböző egyszerű adminisztratív munkakörökben dolgozik.

- 1967-ben a MTA Ipargazdasági Kutatócsoportja felveszi, ahol húsz évig tudományos munkatársként, majd főmunkatársként kutat és 1981-ben kandidátusi címet nyer.

- 1987–2007 közt a Gazdaságkutató Intézet igazgatóhelyettese, majd ügyvezető igazgatója, a cég kutatásainak a vezetője.

- Az 1980-as évek elejétől 1995-ig óraadó a Közgazdasági Egyetemen, 1997–2000 közt docens, 2000–2003 közt egyetemi tanár a Műegyetemen, 2004–2008 közt egyetemi tanár, 2008 után professzor emeritus az egri E.K. Főiskolán, majd Egyetemen. Több vállalatnál, intézménynél (így több mint két évtizedig a Magyar Innovációs Szövetségben, 11 évig a DÉMÁSZ-nál volt, 3 éve és jelenleg is a MATEHETSZ tehetségsegítő szövetségnél) az igazgatóság, felügyelő bizottság tagja.

Számos vállalatgazdasági és gazdaságpolitikai témában kutatott, kutat. Vizsgálódásai során egyaránt volt hazai, illetve nemzetközi teamek tagja, vezetője. Eredményeiről több mint 300 publikációban számolt be, ezekre több mint 300 mű hivatkozik. 2005-ben elnyeri az MTA doktora címet. Több kitüntetés, így a Magyar Köztársaság Arany Érdemkereszt birtokosa.

A Magyar Közgazdasági Társaság (vezetőségi) tagja.

DR. S. NAGY LÁSZLÓ
vasokleveles erdőmérnök, környezetvédő és tájrendező szakmérnök

Erdőmérnöki oklevelét 1954-ben szerezte meg. 1977-ben környezetvédő és tájrendező szakmérnöki, majd 1980-ban a műszaki doktori oklevelét vette át. (Oklevelek száma: 40-1954/55, kelte: 1954. dec. 9., illetve 13/1977, kelte: 1977 ápr. 20, 182/1980. kelte: 1980, szept. 08. Kiállította: Erdőmérnöki Főiskola, illetve Erdészeti és Faipari Egyetem.)

Szakmai pályakép

- 1955-től a Hernádvölgyi Állami Erdőgazdaság Tállyai Erdészetnél, mint erdőművelési szakirányító, 1956-tól erdészetvezető. 1958-tól a Keletbükki Állami Erdőgazdaság központjában erdőművelési előadóként, később a Lillafüredi Erdészet vezetőjeként dolgozott. 1965-től a Kiskunsági Állami Erdőgazdaság Kecskeméti, 1967-től áthelyezéssel a Hajdúsági Állami Erdőgazdaság Debreceni Műszaki Erdészetét szervezte és vezette.

- 1968–1971 között a Keletbükki, majd a Borsodi Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság műszaki fejlesztési csoportvezetője. Kezdeményező volt új termelési technológiák kialakításában, erdőfelújítást szolgáló tuskókiemelő, csemeteültető gépek tervezésében, gyakorlati bevezetésében, amely időszakban közreműködött mintegy 700 ha erdő felújításában. Irányította a komplex fakitermelési technológiák alkalmazásba vételét, természetkímélő optimális erdőfeltáró úthálózat, körülbelül 130 km feltáró út építését.

- 1971–1973-as években az Erdészeti és Faipari Tervező Iroda főmérnökeként szerepe volt a hazai faipar fejlesztésében, a könnyűszerkezetes fűrész és panelparketta üzemek, forgácslemezgyár, országos erdőfeltáró-hálózat, stb. tervezésében, irányításában.

- 1973-tól az Országos Természetvédelmi Hivatal főmérnökeként az elsők között képviselte a MÉM-et az első hazai környezetvédelemi „Víz, Levegő, Élet ’73” szakkonferencia és kiállítás szervező bizottságában. A „Táj és Környezet” szekcióvezetőjeként előadást tartott. Képviselte az OTvH-t a PROTENVITA környezetvédelmi rendezvény szervezésében. Majd az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal főosztályvezetőjeként irányította a Természetvédelmi Felügyelőségek megszervezését és munkáját, amely időszak alatt 356 ezer ha természeti terület került természeti oltalom alá.

- 1985-től a Budapesti Felügyelőség igazgatójaként irányította a környezet- és természetvédelem államigazgatási, szakfelügyeleti, természetgondozási feladatait. 1985–1989 között az átszervezett Középdunavölgyi Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság (Budapest) környezetvédelmi igazgatójaként, utána 1991-ig, nyugdíjazásáig a Környezet és Területfejlesztési Minisztérium főmunkatársaként teljesített szolgálatot.

- 1955-től tagja az Országos Erdészeti Egyesületnek, 1978-tól az OEE Erdők a Közjóért Szakosztálynak, 1983-tól a Táj- és Környezetfejlesztési Szakosztálynak – amelynek 1993–2002 között vezetője –. Az OEE Szeniorok Tanácsa tagja 1991-től, amelynek 2002–2015 között elnöke, jelenleg Örökös Tiszteleti Elnöke.

Tagja: az Erdészeti Szakszervezetnek, illetve a Magyar Környezetvédelmi Egyesületnek. A MTESZ Központi Környezetügyi Bizottságának, 1993-tól titkára 2008–2012 között elnöke. 2000-től tagja az Igazságügyi Kamarának. 2014-ben alapítója, azóta tagja az SZVT Műszakiak Bólyai Körének.

A műszaki doktori disszertációval összefüggő előadások tartása mellett publikált mintegy 50 szakcikket, Környezetvédelmi Lexikonba szócikkeket írt. Az igazságügyi szakértői dokumentumokon túl, szerkesztett: szakmai, MTESZ kiadványokat, az 1954-es évfolyam aranydiplomája átvétele alkalmára közreadott „Hagyásfák Üzenete” című kiadványt, illetve szerkesztette és kiadta a „SZÁMADÁS a Szeniorok és Tiszteleti Tagok Negyedszázadáról” című, 2018-ban elkészült könyvet.

Szakmai munkáját több alkalommal Kiváló Dolgozói kitüntetéssel, Eredményes Fásításért Emlékéremmel, Munka Érdemrendbronz, majd ezüst fokozatával, illetve Kaán Károly Emlékéremmel ismerték el. A környezet- természetvédelmi tevékenységéért átvehette a Széchenyi István Emlékplakettet, majd a FM Környezetünkért Emlékplakettet. A Műszaki és Természettudomány Egyesületek Szövetségében közéleti munkáját a MTESZ Díjjal és Érmével ismerték el.

Cím: 1126, Budapest, Istenhegyi u. 20/B.

Telefon: 1/212-434-44.

PROF. DR. TURCSÁNYI KÁROLY
a Nemzeti Közszolgálati Egyetem professor emeritusa, az MTA doktora, ny. ezredes.

Okleveles közlekedésmérnök (BME, 1975), a Malinovszkij Pán­­célos Akadémián harckocsi mérnök- parancsnoki képesítést szerzett (1985). A szárazföldi haderő harckocsi csapatainál szolgált, a Honvédelmi Minisztériumban üzemeltető és fejlesztőmérnökként dolgozott, fél esztendőt a Légierő Parancsnokságán végzett kutatómunkát. 14 évig volt a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem Haditechnika tanszékének vezetője, 9 évig a Vezetés és Szervezéstudományi Karon tudományos dékánhelyettes. Az egyetem Habilitációs Bizottsága elnökeként négy évig tagja volt az Országos Doktori és Habilitációs Tanácsnak. Meghívott előadó volt több hazai és külföldi egyetemen. Kutatási területei: haditechnika, minőségbiztosítás és logisztika elmélet. Alapító tagja volt a Katonai Műszaki Doktori Iskolának, vezetője a Haditechnika tudományszaknak. 1996 óta tagja az MTA-n különböző szervezeti keretek között működő logisztikai albizottságoknak, bizottságoknak.

Jelenleg a IX. osztályhoz tartozó Logisztikai Osztályközi Állandó Bizottság elnöke (2017 óta). Széchenyi Professzori Ösztöndíjas (1998-2001), a Pro Universitate et Stientia és a Bolyai János Hadmérnöki-díj birtokosa, a Magyar Hadtudományi Társaság (MHTT) Tanárky-díjasa (2010) és Életmű-díjasa (2018). Nagyszámú szakmai publikációt, tíz egyetemi jegyzetet és több szakkönyvet jelentetett meg.

Jelentősebb szakkönyvek, amelyek szerzője, illetve társzerzője és szerkesztője: Harckocsik 1916-tól napjainkig (Zrínyi Kiadó, 2000), A légideszant I. (Elméletek, eljárások és a légi gépesítés a kezdetektől 1945- ig) (Puedlo, 2007), A légideszant II. (Ejtőernyős-, helikopteres- és repülőgépes deszantok a modernkori hadviselésben 1945-2010) (Puedlo, 2010), Nehéz harckocsik (Összehasonlító értékelések, műveleti alkalmazások és a magyar TAS tervezése) (Puedlo, 2008), Minőségelmélet és módszertan (NKE, 2014), Haderők és hadviselés az elöltöltő fegyverek korában (Hadtörténeti Intézet és Múzeum, 2015).

DR. TURGONYI ZOLTÁN
filozófus, MTA tudományos főmunkatárs

Budapesten született 1957-ben. Egyetemi tanulmányait az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán folytatta. 1982-ben végezett történelem-népművelés szakon, majd 1986-ban filozófia szakon. 1985-ben került a Magyar Tudományos Akadémia Filozófiai Intézetébe, azóta is ez a főállású munkahelye (most a „Bölcsészettudományi Kutatóközpont Filozófiai Intézete” néven). Jelenleg tudományos főmunkatárs. A PhD fokozatot 2005-ben nyerte el. 2018-ban a Szent István Tudományos Akadémia rendes tagjává választották.

Mellékállásban tanított a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen, a Debreceni Egyetemen, a Győri Püspöki Hittudományi Főiskolán és az esztergomi Vitéz János Katolikus Tanítóképző Főiskolán. A Corvinus Egyetemen jelenleg is oktat óraadóként, a KETEG (Keresztény Társadalmi Elvek a Gazdaságban) program keretében. Tagja a Magyarországi Aquinói Szent Tamás Társaságnak, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karán működő Ius Naturale Kutatócsoportnak és a Magyar Bioetikai Társaságnak. 2018-ban az utóbbi által kiadott Magyar Bioetikai Szemle főszerkesztője lett.

Pályája elején a középkorral foglalkozott, később kortárs problémák felé fordult, mindenekelőtt az etika kérdései érdeklik. Fő célja annak vizsgálata, hogyan lehet a mai erkölcsi relativizmust leküzdeni egy klasszikus értelemben vett természetjoghoz való visszatéréssel. A természetjog azért viseli e nevet, mert egyrészt az emberi természetnek megfelelő erkölcsi normákat tartalmaz, másrészt természetes értelemmel, tehát a kinyilatkoztatásban való hit nélkül is megismerhető, noha előírásai egybeesnek azokkal a parancsokkal, amelyek összességét a köztudat a keresztény erkölccsel azonosítja. Így a természetjog lehetőséget kínál arra, hogy hívők és nem hívők, észérvek alapján párbeszédet folytassanak erkölcsi problémákról. A kötetben szereplő írásának témáját is ezért választotta.

DR. VERESS GÁBOR
vegyészmérnök, alkalmazott matematikus, a kémiai tudományok doktora, ny. egyetemi tanár

1938-ban született Budapesten.

Szakmai pályakép

  • 1961-ben vegyészmérnöki oklevelet szerzett a Budapesti Műszaki Egyetemen,
  • 1968-ban alkalmazott matematikusi oklevelet szerzett az Eötvös Lóránd Tudományegyetemen.
  • 1975-ben a kémiai tudomány kandidátusa, 1989-ben a kémiai tudomány doktora tudományos fokozatokat szerezte meg.
  • 1994-ben habilitált a Budapesti Műszaki Egyetemen. Ugyanebben az évben a Veszprémi Egyetemen, majd 2003-ban a Debreceni Egyetemen nevezték ki egyetemi tanárnak.

A Gyógyszerkutató Intézetben (1961–1968) tudományos kutatóként és tudományos titkárként, az MTA Számítástechnikai és Automatizálási Kutató Intézetben (1968–1974) tudományos osztályvezető-helyettesként dolgozott. A Budapesti Műszaki Egyetemen (1974–1988) tudományos főmunkatárs, címzetes egyetemi tanár, a Richter Gedeon Vegyészeti Gyárban (1988–1990) a minőség-ellenőrzés és a minőségbiztosítás vezetője. Az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottságban (1990–1994) elnökhelyettesként dolgozott, feladata volt többek között az új K&F pályázati rendszer kidolgozása és irányítása, a minőségügyi tárcaközi bizottság irányítása és a Nemzeti Minőségi Díj rendszerének a kidolgozása. 1994-től 2003-ig a Veszprémi Egyetemen, majd 2003-tól 2006-ig a Debreceni Egyetemen oktatott. 2006 óta nyugdíjas.

Mintegy 10 könyv, 20 könyvrészlet, 400 közlemény és konferencia-kiadvány, 500 tudományos előadás szerzője. Munkáira mintegy 300 hivatkozás található. 35 éves egyetemi oktatói pályafutása során mintegy 50 tantárgyat oktatott. 1980 őszén egy félévet vendégelőadó volt a Yale Egyetemen (New Haven, USA). Főbb kutatási területe a minőségügy erkölcsi és jogi kérdései, a vállalatvezetés és a minőségügy kapcsolatrendszere.

Számos tudományos és társadalmi szervezetnek tagja, több szervezetben vezető tisztségeket töltött, illetve tölt be. Az MTA sok bizottságának, illetve albizottságának volt tagja, titkára, elnöke. Mintegy 10 évig tagja illetve elnöke volt a Magyar Felsőoktatási Akkreditációs Bizottság Minőségbiztosítási Tanácsadó Bizottságának. Több évig alelnöke volt a Magyar Innovációs Szövetségnek (MISZ).

A Műszaki és Természettudományi Társaságok Szövetségének (MTESZ f.a.) 2010 óta elnöke, az Országgyűlés Nemzeti Fenntartható Fejlődési Tanácsának (NFFT) 2011 óta tagja. 2017 óta alelnöke a Magyar Bioetikai Társaságnak.

A Magyar Köztársaság Elnöke 2001-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend Tiszti Keresztje kitüntetésben részesítette.

Nős, öt gyermeke és 11 unokája van. Jelenleg Veszprémben él.

REMÉNYI TIBOR
villamosmérnök, irodalmár

1942-ben született Cegléden. Az általános és középiskolát ott végezte. A nagy múltú Kossuth Gimnáziumban érettségizett. 1965-ben a Budapesti Műszaki Egyetemen szerzett villamosmérnöki oklevelet. Tanult és dolgozott a Szovjetunióban, Svájcban, Angliában, Franciaországban és Németországban. Szakterülete az ipari méréstechnika, a folyamatműszerezés és a gyakorlati metrológia. 1975-től 2008-ig részt vett a legnagyobb hazai vegyi-, olajipari és energetikai cégek beruházásainak megvalósításában. Amerikai, francia és német cégek részére végzett tervezői és szakértői munkákat.

Szakírói és oktatói munkássága országosan ismert. Számos szakfolyóiratban publikált, előadásokat tartott hazai és nemzetközi konferenciákon.

Tudományos társadalmi munkásságát a MATE 2003-ban Kruspér István Emlékéremmel ismerte el.

1996-tól a Liget folyóiratban és a Kráter Kiadónál rendszeresen jelentek meg esszéi, novellái és versei.

Több filozófiai, művelődés-kritikai és erkölcstani tanulmányát közölte a Mérnök Újság, a Magyar Mérnöki Kamara folyóirata.

2009-ben Mérnök Újságíró Díjjal tüntették ki.

2012-ben Baranyi Ferenccel és Lengyel Gézával közös verses-novellás kötete, míg 2019-ben önálló vers- és esszékötete jelent meg.

1940-ben született Budapesten, a budai József Attila Gimnáziumban érettségizett, majd a Budapesti Műszaki Egyetem Vegyészmérnöki Karán szerzett oklevelet. A BME Mezőgazdasági Kémiai Technológiai Tanszékén tanársegéd, adjunktus, majd docens (1964–1982), részt vesz az ipari mikrobiológia és enzimológia tantárgy előadásain és laboratóriumi gyakorlatain, majd biológiai és biotechnológiai ismeretek tárgyat oktat. Műszaki doktorátust (1971), majd a kémiai tudomány kandidátusa (1975) címet szerez.

Anyagtudományi területe a zsírok és olajok (lipidek és lipoidok) kutatása, műveleti területen a fermentációs (erjesztési) eljárások, valamint a biotechnológia, gyártmányfejlesztésben pedig a funkcionális (egészségvédő) élelmiszerek. Az MTA Élelmiszer-tudományi Komplex Bizottság tagja, valamint a Mezőgazdasági Biotechnológiai Bizottság alelnöke, a lipidkémiai munkabizottság titkára, majd elnöke. A berlini Humboldt Egyetemen több éven át munkatanulmányokat tesz, vendégtanárként (Gastdocent) oktatja a zsírok és olajok technológiáját. A Magyar Tudományos Akadémián 1985-ben megvédi doktori értekezését, a kémiai tudományok doktora (DSc), majd a következő évben egyetemi tanári kinevezést kap a „Biotechnológia” tantárgy oktatására. A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium megbízza a Központi Élelmiszeripari Kutató Intézet vezetésével (1982–2000), majd a Magyar Élelmiszer-biztonsági Hivatal létrehozásával, melynek igazgatója (2002–2005).

A FAO-WHO Codex Alimentarius (Élelmiszerkönyv) Mintavételi és Analitikai Bizottságának elnöke (1988–2008 között), munkásságáért több kitüntetésben részesül. A Magyar Élelmezésipari Tudományos Egyesület (MÉTE) tagja, több cikluson át elnöke és 1995-1999 között vezeti az Élelmiszer-tudományi és -technológiai Nemzetközi Uniót (IUFoST), tagjává választja a Nemzetközi Élelmiszer-tudományi Akadémia (IAFoST) és a Magyar Mérnökakadémia (MMA). Jelenleg nyugdíjas egyetemi tanár és emeritus professzorként oktatja a Szent István Egyetem (Gödöllő–Budapest) Élelmiszer-tudományi Doktori Iskola magyar és külföldi hallgatóit.

Tudományos minősítés: PhD, Habilitáció

PhD. dolgozat:
1999 kánonjog – summa cum laude
Mikor ítélkezhet az egyházi bíró a kánoni szabályok ellenében? (aequitas)
Habilitáció: 2009 – hadtudomány, hivatásrendi etika

Felsőfokú tanulmányok és végzettség

  • 1991–1996 filozófia, teológia tanulmányok a római Pontificia Universitá Gregoriana-n, diploma (filozófia-cum laude, teológia – magna cum laude);
  • 1997–1999 kánonjogi tanulmányok, PhD. fokozat PPKE (summa cum laude);
  • 1998–2001 PPKE Állam- és Jogtudományi Kar, diploma (cum laude);
  • 2002–2005 Veszprémi Egyetem, Minőségügyi szakmérnök képzés, oklevél (summa cum laude);
  • 1999–2000 Vendéghallgató a Bécsi Egyetem Jogtudományi Karán.

Szakmai, oktatási tevékenység, munkakörök

  • A Veszprémi Hittudományi Főiskola tanára, tanulmányi igazgató.
  • A Károli Gáspár Református Egyetem Jogtörténeti, Jogelméleti és Egyházjogi Tanszék tanszékvezető egyetemi docense.
  • A Pázmány Péter Katolikus Egyetem rektori főtanácsadója.

Szervezeti tagságok

  • MTA VEAB teológiai munkabizottság .
  • Felnőttképzési Szakértők Országos Egyesülete (FSZOE), etikai bizottság elnöke.
  • Incontro Culturali Mitteleuropei (ICM).
  • Magyar Kánonjogi Társaság.

Díjak, elismerések

  • 2001 Szent István Emlékérem – Veszprémi Érsekség díja az oktatói tevékenységért.
  • 2006 Oláh György ifjú tudós díj Társadalomtudományi kutatásokért.
  • Széchenyi Aranyérem.

Publikációi: mtmt szerint

Kutatások: normarendek kapcsolata, szabályozáselmélet, jog-erkölcs-vallás, minőség, karitásztudomány

E-mail: birher.nandor@kre.hu

Születési év: 1950

Végzettség:

  • okl. gépészmérnök (Budapesti Műszaki Egyetem, 1975)
  • matematikai modellező szakmérnök (BME, 1989)

Nyelvtudás: angol, német

Tudományos fokozatok: 

  • egyetemi doktor, BME 1985
  • műszaki tudomány kandidátusa (MTA, 1991)

Szakterület: nemfémes anyagok (textil, műanyag) anyagszerkezete, anyagvizsgálata, technológiái, gépei, terméktervezése

Szakmai pályakép

  • 1975–1994: A Budapesti Műszaki Egyetem oktatója (tanársegéd, adjunktus, docens) a Polimertechnika és
    Textiltechnológia Tanszéken, 1994 óta óraadó, vizsgabizottsági tag ugyanott;
  • 1994–2012: Aktív vállalkozói munka. Cégvásárlásokkal, cégeladásokkal, cégalapításokkal szerzett különböző, elsősorban textilipari vállalkozásokban (pl. Albertfalvi Cérnázó Kft., Szalag- és Zsinórgyár Zrt., Pharmatextil Kft., stb.) tulajdonos, ügyvezető, igazgatósági tag; a társaságok operatív munkájában aktív munkavégzés. Az évek során tulajdonosként igazgatott vállalatok száma összesen 11, a vállalatok éves árbevétele 1,5 és 6 milliárd forint között változott.

  • 2012–: Inaktív vállalkozói munka: A vállalkozásokban tulajdonosként stratégiai tervező és ellenőrző munka végzése.

Egyéb

  • A Textilipari Műszaki és Tudományos Egyesület tagja, két cikluson át elnöke.
  • A MTESZ alelnöke két cikluson át.
  • Az MTA Szál- és Kompozittechnológiai tudományos bizottság tagja.
  • A Magyar Textiltechnika folyóirat szerkesztőbizottságának tagja.

 

A Budapesti Műszaki Egyetemen (BME) 1978-ban szerzett villamosmérnöki oklevelet, és onnantól nyugdíjba meneteléig a Magyar Tudományos Akadémia Számítástechnikai és Automatizálási Kutatóintézetében dolgozott. Méréstechnikai szakmérnöki diplomáját is a BME-n, 1982-ben szerezte. Doktori fokozatát a Miskolci Egyetemen és a BME-n védte meg, „Nyílt Rendszerek a Gyártásautomatizálásban” címmel írt értekezésével. CIM, azaz Számítógéppel Integrált Gyártás területén fejlesztett, kutatott és valósított meg ipari rendszereket, mint CNC-t, ipari elosztott PLC-t, cellavezérlőt, ipari adathálózatokat. Japánban termelés- menedzsmentet tanult, és az európai FEANI Mérnökakadémiától EUR-Ing titulust kapott.

Mélyebb érdeklődéssel fordult a szabványos ipari adathálózatok módszertana témakörhöz, és a MAP ISO- világszabvány európai és globális elterjesztéséhez vezetett egy kutatócsoportot diákok oktatásával. Az EMUG, EEMIG és HMUG szervezetekben vezetőségi tisztségviselőként dolgozott a szabványrendszerek mielőbbi elfogadásáért. Magyar és nemzetközi tudományos szervezetekben (IFIP, IFAC, ManuFuture ETP, GTE, MATE, Robotika, BATCH-AUTOMATION-Forum, IVSZ, stb.) számtalan konferencián előadást, bemutatót tartott, cikkeket írt.

Műszaki-ipari témákkal, digitalizációs technológiákkal nemzetközi K+F+I szerződések menedzselése révén került közelebb. Így pl. öreg autók újrahasznosítása, mikro- és nano-robotok gyártástechnológiája, smart technológiák, robotika, hálózat- és innováció menedzsment, és más témákban vállalt közreműködést vagy projektvezetést.

Az utolsó tízen évben az ipari digitalizáció, Ipar 4.0 és kiber-fizikai-rendszerek, kibertestvérek (digital twin) fogalmakkal jelzett nemzeti és nemzetközi trendekkel, víziókkal, kutatási témakörökkel és stratégiákkal foglalkozott, amelyek a ManuFuture ETP, Factory-of-the-Future, H2020, EUREKA, ERASMUS nemzetközi együttműködési kategóriákban testesültek meg. Rendszeresen, kiegészítő előadóként oktat mérnökhallgatókat, és India legnagyobb privát egyetemén (AMITY University) díszdoktori oklevéllel tüntették ki. Magyarországi elismerései között büszke a Csáki Frigyesről, Bánki Donátról és Pattantyús Ábrahám Gézáról elnevezett GTE és MATE díjaira. Majdnem 200 nemzetközi és hazai publikáción keresztül igyekezett az eredményekkel megismertetni egyetemista diákjait, olvasóit. Két lányával, fiával és feleségével, valamint az általuk megvalósított álmával, az eddigi négy unokával sikeresnek és boldognak érzi magát.

Röviddel nyugdíjba menetele után meg is szűnt az MTA SZTAKI azzal, hogy a Magyar Tudományos Akadémiától erőszakkal elcsatolták a kutatóintézeteit. A SZTAKI ma már az Eötvös Lóránd kutatóhálózathoz kötött egységként él tovább, és sokukat megviselte ez a méltatlan (etikailag inkorrekt) bánásmóddal kierőszakolt szervezeti változás. Az etikai kérdésekkel nem csupán az elmúlt két évben találkozott. A kiberfizikai rendszerek megjelenésével, a mesterséges intelligencia termékekbe és szolgáltatásokba való beintegrálódásával egy sor megoldatlan, és sürgősen megoldásra váró feladat merült fel. Már nem csupán mérnök-szakmai munka van előttünk, hanem jogi, élettani, társadalomtudományi kérdésekkel is foglalkoznunk kell. Nem véletlen, hogy a WORLD SCIENCE FÓRUM legutóbbi, budapesti ülésén felhívták az országok vezetőinek figyelmét a jövőt-alkotó témákkal szorosan együtt kezelendő etikai és felelősségi kérdések nemzetközileg is egyeztetendő témaköreire.

Mobil: +36-70-3100870

Budapest, Hungary 1114 Bartok Béla út 57.

(MTA) SZTAKI Budapest, 1111 Kende utca 13-17.

E-mail: geza.haidegger@gmail.com; haidegger@sztaki.hu

Kánonjogi licenciával (1991), teológus PhD fokozattal (1996) és teológiai habilitációval (1997) rendelkezik. Posztgraduális tanulmányait Rómában, a Pápai Gergely Egyetemen végezte (kánonjogot tanult 1989–1991 között). 1991 óta vesz részt a katolikus felsőoktatásban. 1991-től 2019-ig a Veszprémi Érseki Hittudományi Főiskola tanára volt. 1995-től oktat a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karán, 1998 óta az egyetem Hittudományi Karán. 2002 óta egyetemi tanárként végzi oktató és kutató munkáját. 2003–2006 között a Kánonjogi Posztgraduális (fakultás jogú) Intézet elnöke volt. Jelenleg a PPKE HTK tanszékvezető egyetemi tanára (2003–2008 között a kánonjogi, 2009 óta a lelkipásztorkodástan és liturgika tanszéket vezeti). 2006–2010, valamint 2012–2014 között a Hittudományi Kar dékánja volt. 2009--2015 között a Központi Papnevelő Intézet rektori tisztségét töltötte be. Tagja mind a Magyar, mind pedig a Nemzetközi Kánonjogi Társaságnak (az előbbinek 2003–2006 között elnöki tisztségét is betöltötte). 2019. szeptember 1-je óta a Pázmány Péter Katolikus Egyetem rektora.

1938-ban született Budapesten. Édesapja néhai P. Ernő gépészmérnök, édesanyja néhai Michnay Erzsébet nyelvtanárnő. Felesége Homola Erzsébet, gyermekei P. Erzsébet és Zsu­zsanna.

- 1956-ban érettségizett a budapesti József Attila Gimnáziumban, 1960-ban végzett a M. K. Közgazdasági Egyetemen, majd 1970-ben az ELTE TTK alkalmazott matematikus szakán.

- Az 1950-es évtizedben piarista, majd ciszter ifjúsági közösségek tagja. Ezért már a Közgazdasági Egyetem sem ajánlja értelmiségi munkakörökbe, majd e tevékenységét 1961-ben a „Fekete hollók” ügy kapcsán (bírósági ítélet nélkül) államellenesnek minősítik. Ennek következtében pályáját diplomás segédmunkásként kezdi, majd 1961–1967 közt különböző egyszerű adminisztratív munkakörökben dolgozik.

- 1967-ben a MTA Ipargazdasági Kutatócsoportja felveszi, ahol húsz évig tudományos munkatársként, majd főmunkatársként kutat és 1981-ben kandidátusi címet nyer.

- 1987–2007 közt a Gazdaságkutató Intézet igazgatóhelyettese, majd ügyvezető igazgatója, a cég kutatásainak a vezetője.

- Az 1980-as évek elejétől 1995-ig óraadó a Közgazdasági Egyetemen, 1997–2000 közt docens, 2000–2003 közt egyetemi tanár a Műegyetemen, 2004–2008 közt egyetemi tanár, 2008 után professzor emeritus az egri E.K. Főiskolán, majd Egyetemen. Több vállalatnál, intézménynél (így több mint két évtizedig a Magyar Innovációs Szövetségben, 11 évig a DÉMÁSZ-nál volt, 3 éve és jelenleg is a MATEHETSZ tehetségsegítő szövetségnél) az igazgatóság, felügyelő bizottság tagja.

Számos vállalatgazdasági és gazdaságpolitikai témában kutatott, kutat. Vizsgálódásai során egyaránt volt hazai, illetve nemzetközi teamek tagja, vezetője. Eredményeiről több mint 300 publikációban számolt be, ezekre több mint 300 mű hivatkozik. 2005-ben elnyeri az MTA doktora címet. Több kitüntetés, így a Magyar Köztársaság Arany Érdemkereszt birtokosa.

A Magyar Közgazdasági Társaság (vezetőségi) tagja.

Erdőmérnöki oklevelét 1954-ben szerezte meg. 1977-ben környezetvédő és tájrendező szakmérnöki, majd 1980-ban a műszaki doktori oklevelét vette át. (Oklevelek száma: 40-1954/55, kelte: 1954. dec. 9., illetve 13/1977, kelte: 1977 ápr. 20, 182/1980. kelte: 1980, szept. 08. Kiállította: Erdőmérnöki Főiskola, illetve Erdészeti és Faipari Egyetem.)

Szakmai pályakép

- 1955-től a Hernádvölgyi Állami Erdőgazdaság Tállyai Erdészetnél, mint erdőművelési szakirányító, 1956-tól erdészetvezető. 1958-tól a Keletbükki Állami Erdőgazdaság központjában erdőművelési előadóként, később a Lillafüredi Erdészet vezetőjeként dolgozott. 1965-től a Kiskunsági Állami Erdőgazdaság Kecskeméti, 1967-től áthelyezéssel a Hajdúsági Állami Erdőgazdaság Debreceni Műszaki Erdészetét szervezte és vezette.

- 1968–1971 között a Keletbükki, majd a Borsodi Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság műszaki fejlesztési csoportvezetője. Kezdeményező volt új termelési technológiák kialakításában, erdőfelújítást szolgáló tuskókiemelő, csemeteültető gépek tervezésében, gyakorlati bevezetésében, amely időszakban közreműködött mintegy 700 ha erdő felújításában. Irányította a komplex fakitermelési technológiák alkalmazásba vételét, természetkímélő optimális erdőfeltáró úthálózat, körülbelül 130 km feltáró út építését.

- 1971–1973-as években az Erdészeti és Faipari Tervező Iroda főmérnökeként szerepe volt a hazai faipar fejlesztésében, a könnyűszerkezetes fűrész és panelparketta üzemek, forgácslemezgyár, országos erdőfeltáró-hálózat, stb. tervezésében, irányításában.

- 1973-tól az Országos Természetvédelmi Hivatal főmérnökeként az elsők között képviselte a MÉM-et az első hazai környezetvédelemi „Víz, Levegő, Élet ’73” szakkonferencia és kiállítás szervező bizottságában. A „Táj és Környezet” szekcióvezetőjeként előadást tartott. Képviselte az OTvH-t a PROTENVITA környezetvédelmi rendezvény szervezésében. Majd az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal főosztályvezetőjeként irányította a Természetvédelmi Felügyelőségek megszervezését és munkáját, amely időszak alatt 356 ezer ha természeti terület került természeti oltalom alá.

- 1985-től a Budapesti Felügyelőség igazgatójaként irányította a környezet- és természetvédelem államigazgatási, szakfelügyeleti, természetgondozási feladatait. 1985–1989 között az átszervezett Középdunavölgyi Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság (Budapest) környezetvédelmi igazgatójaként, utána 1991-ig, nyugdíjazásáig a Környezet és Területfejlesztési Minisztérium főmunkatársaként teljesített szolgálatot.

- 1955-től tagja az Országos Erdészeti Egyesületnek, 1978-tól az OEE Erdők a Közjóért Szakosztálynak, 1983-tól a Táj- és Környezetfejlesztési Szakosztálynak – amelynek 1993–2002 között vezetője –. Az OEE Szeniorok Tanácsa tagja 1991-től, amelynek 2002–2015 között elnöke, jelenleg Örökös Tiszteleti Elnöke.

Tagja: az Erdészeti Szakszervezetnek, illetve a Magyar Környezetvédelmi Egyesületnek. A MTESZ Központi Környezetügyi Bizottságának, 1993-tól titkára 2008–2012 között elnöke. 2000-től tagja az Igazságügyi Kamarának. 2014-ben alapítója, azóta tagja az SZVT Műszakiak Bólyai Körének.

A műszaki doktori disszertációval összefüggő előadások tartása mellett publikált mintegy 50 szakcikket, Környezetvédelmi Lexikonba szócikkeket írt. Az igazságügyi szakértői dokumentumokon túl, szerkesztett: szakmai, MTESZ kiadványokat, az 1954-es évfolyam aranydiplomája átvétele alkalmára közreadott „Hagyásfák Üzenete” című kiadványt, illetve szerkesztette és kiadta a „SZÁMADÁS a Szeniorok és Tiszteleti Tagok Negyedszázadáról” című, 2018-ban elkészült könyvet.

Szakmai munkáját több alkalommal Kiváló Dolgozói kitüntetéssel, Eredményes Fásításért Emlékéremmel, Munka Érdemrendbronz, majd ezüst fokozatával, illetve Kaán Károly Emlékéremmel ismerték el. A környezet- természetvédelmi tevékenységéért átvehette a Széchenyi István Emlékplakettet, majd a FM Környezetünkért Emlékplakettet. A Műszaki és Természettudomány Egyesületek Szövetségében közéleti munkáját a MTESZ Díjjal és Érmével ismerték el.

Cím: 1126, Budapest, Istenhegyi u. 20/B.

Telefon: 1/212-434-44.

Okleveles közlekedésmérnök (BME, 1975), a Malinovszkij Pán­­célos Akadémián harckocsi mérnök- parancsnoki képesítést szerzett (1985). A szárazföldi haderő harckocsi csapatainál szolgált, a Honvédelmi Minisztériumban üzemeltető és fejlesztőmérnökként dolgozott, fél esztendőt a Légierő Parancsnokságán végzett kutatómunkát. 14 évig volt a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem Haditechnika tanszékének vezetője, 9 évig a Vezetés és Szervezéstudományi Karon tudományos dékánhelyettes. Az egyetem Habilitációs Bizottsága elnökeként négy évig tagja volt az Országos Doktori és Habilitációs Tanácsnak. Meghívott előadó volt több hazai és külföldi egyetemen. Kutatási területei: haditechnika, minőségbiztosítás és logisztika elmélet. Alapító tagja volt a Katonai Műszaki Doktori Iskolának, vezetője a Haditechnika tudományszaknak. 1996 óta tagja az MTA-n különböző szervezeti keretek között működő logisztikai albizottságoknak, bizottságoknak.

Jelenleg a IX. osztályhoz tartozó Logisztikai Osztályközi Állandó Bizottság elnöke (2017 óta). Széchenyi Professzori Ösztöndíjas (1998-2001), a Pro Universitate et Stientia és a Bolyai János Hadmérnöki-díj birtokosa, a Magyar Hadtudományi Társaság (MHTT) Tanárky-díjasa (2010) és Életmű-díjasa (2018). Nagyszámú szakmai publikációt, tíz egyetemi jegyzetet és több szakkönyvet jelentetett meg.

Jelentősebb szakkönyvek, amelyek szerzője, illetve társzerzője és szerkesztője: Harckocsik 1916-tól napjainkig (Zrínyi Kiadó, 2000), A légideszant I. (Elméletek, eljárások és a légi gépesítés a kezdetektől 1945- ig) (Puedlo, 2007), A légideszant II. (Ejtőernyős-, helikopteres- és repülőgépes deszantok a modernkori hadviselésben 1945-2010) (Puedlo, 2010), Nehéz harckocsik (Összehasonlító értékelések, műveleti alkalmazások és a magyar TAS tervezése) (Puedlo, 2008), Minőségelmélet és módszertan (NKE, 2014), Haderők és hadviselés az elöltöltő fegyverek korában (Hadtörténeti Intézet és Múzeum, 2015).

Budapesten született 1957-ben. Egyetemi tanulmányait az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán folytatta. 1982-ben végezett történelem-népművelés szakon, majd 1986-ban filozófia szakon. 1985-ben került a Magyar Tudományos Akadémia Filozófiai Intézetébe, azóta is ez a főállású munkahelye (most a „Bölcsészettudományi Kutatóközpont Filozófiai Intézete” néven). Jelenleg tudományos főmunkatárs. A PhD fokozatot 2005-ben nyerte el. 2018-ban a Szent István Tudományos Akadémia rendes tagjává választották.

Mellékállásban tanított a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen, a Debreceni Egyetemen, a Győri Püspöki Hittudományi Főiskolán és az esztergomi Vitéz János Katolikus Tanítóképző Főiskolán. A Corvinus Egyetemen jelenleg is oktat óraadóként, a KETEG (Keresztény Társadalmi Elvek a Gazdaságban) program keretében. Tagja a Magyarországi Aquinói Szent Tamás Társaságnak, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karán működő Ius Naturale Kutatócsoportnak és a Magyar Bioetikai Társaságnak. 2018-ban az utóbbi által kiadott Magyar Bioetikai Szemle főszerkesztője lett.

Pályája elején a középkorral foglalkozott, később kortárs problémák felé fordult, mindenekelőtt az etika kérdései érdeklik. Fő célja annak vizsgálata, hogyan lehet a mai erkölcsi relativizmust leküzdeni egy klasszikus értelemben vett természetjoghoz való visszatéréssel. A természetjog azért viseli e nevet, mert egyrészt az emberi természetnek megfelelő erkölcsi normákat tartalmaz, másrészt természetes értelemmel, tehát a kinyilatkoztatásban való hit nélkül is megismerhető, noha előírásai egybeesnek azokkal a parancsokkal, amelyek összességét a köztudat a keresztény erkölccsel azonosítja. Így a természetjog lehetőséget kínál arra, hogy hívők és nem hívők, észérvek alapján párbeszédet folytassanak erkölcsi problémákról. A kötetben szereplő írásának témáját is ezért választotta.

1938-ban született Budapesten.

Szakmai pályakép

  • 1961-ben vegyészmérnöki oklevelet szerzett a Budapesti Műszaki Egyetemen,
  • 1968-ban alkalmazott matematikusi oklevelet szerzett az Eötvös Lóránd Tudományegyetemen.
  • 1975-ben a kémiai tudomány kandidátusa, 1989-ben a kémiai tudomány doktora tudományos fokozatokat szerezte meg.
  • 1994-ben habilitált a Budapesti Műszaki Egyetemen. Ugyanebben az évben a Veszprémi Egyetemen, majd 2003-ban a Debreceni Egyetemen nevezték ki egyetemi tanárnak.

A Gyógyszerkutató Intézetben (1961–1968) tudományos kutatóként és tudományos titkárként, az MTA Számítástechnikai és Automatizálási Kutató Intézetben (1968–1974) tudományos osztályvezető-helyettesként dolgozott. A Budapesti Műszaki Egyetemen (1974–1988) tudományos főmunkatárs, címzetes egyetemi tanár, a Richter Gedeon Vegyészeti Gyárban (1988–1990) a minőség-ellenőrzés és a minőségbiztosítás vezetője. Az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottságban (1990–1994) elnökhelyettesként dolgozott, feladata volt többek között az új K&F pályázati rendszer kidolgozása és irányítása, a minőségügyi tárcaközi bizottság irányítása és a Nemzeti Minőségi Díj rendszerének a kidolgozása. 1994-től 2003-ig a Veszprémi Egyetemen, majd 2003-tól 2006-ig a Debreceni Egyetemen oktatott. 2006 óta nyugdíjas.

Mintegy 10 könyv, 20 könyvrészlet, 400 közlemény és konferencia-kiadvány, 500 tudományos előadás szerzője. Munkáira mintegy 300 hivatkozás található. 35 éves egyetemi oktatói pályafutása során mintegy 50 tantárgyat oktatott. 1980 őszén egy félévet vendégelőadó volt a Yale Egyetemen (New Haven, USA). Főbb kutatási területe a minőségügy erkölcsi és jogi kérdései, a vállalatvezetés és a minőségügy kapcsolatrendszere.

Számos tudományos és társadalmi szervezetnek tagja, több szervezetben vezető tisztségeket töltött, illetve tölt be. Az MTA sok bizottságának, illetve albizottságának volt tagja, titkára, elnöke. Mintegy 10 évig tagja illetve elnöke volt a Magyar Felsőoktatási Akkreditációs Bizottság Minőségbiztosítási Tanácsadó Bizottságának. Több évig alelnöke volt a Magyar Innovációs Szövetségnek (MISZ).

A Műszaki és Természettudományi Társaságok Szövetségének (MTESZ f.a.) 2010 óta elnöke, az Országgyűlés Nemzeti Fenntartható Fejlődési Tanácsának (NFFT) 2011 óta tagja. 2017 óta alelnöke a Magyar Bioetikai Társaságnak.

A Magyar Köztársaság Elnöke 2001-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend Tiszti Keresztje kitüntetésben részesítette.

Nős, öt gyermeke és 11 unokája van. Jelenleg Veszprémben él.

1942-ben született Cegléden. Az általános és középiskolát ott végezte. A nagy múltú Kossuth Gimnáziumban érettségizett. 1965-ben a Budapesti Műszaki Egyetemen szerzett villamosmérnöki oklevelet. Tanult és dolgozott a Szovjetunióban, Svájcban, Angliában, Franciaországban és Németországban. Szakterülete az ipari méréstechnika, a folyamatműszerezés és a gyakorlati metrológia. 1975-től 2008-ig részt vett a legnagyobb hazai vegyi-, olajipari és energetikai cégek beruházásainak megvalósításában. Amerikai, francia és német cégek részére végzett tervezői és szakértői munkákat.

Szakírói és oktatói munkássága országosan ismert. Számos szakfolyóiratban publikált, előadásokat tartott hazai és nemzetközi konferenciákon.

Tudományos társadalmi munkásságát a MATE 2003-ban Kruspér István Emlékéremmel ismerte el.

1996-tól a Liget folyóiratban és a Kráter Kiadónál rendszeresen jelentek meg esszéi, novellái és versei.

Több filozófiai, művelődés-kritikai és erkölcstani tanulmányát közölte a Mérnök Újság, a Magyar Mérnöki Kamara folyóirata.

2009-ben Mérnök Újságíró Díjjal tüntették ki.

2012-ben Baranyi Ferenccel és Lengyel Gézával közös verses-novellás kötete, míg 2019-ben önálló vers- és esszékötete jelent meg.

Bevezetés

(részlet)

A társadalom felületes szemlélete – közvetlenül – tulajdonképpen csak az orvosoktól, jogászoktól, pedagógusoktól, kereskedőktől és a papoktól várja el, hogy tevékenységük kifejezetten erkölcsös, azaz szakszerű, becsületes, igazságos, megbízható legyen, tehát munkájukat jó emberként végezzék. A műszaki értelmiség erkölcsi követelményei és magatartásuk erkölcsi ismérvei csak áttételesen fogalmazhatóak meg, és közvetetten válnak láthatóvá, tapinthatóvá. A tervrajzok és számítások készítése erkölcsileg csaknem semleges munkafolyamat. A rajzpapír, a számítógép merev lemeze vagy a lézernyomtató nem szenved kárt és nem lázad fel, akármilyen borzalmas fegyver, ostoba szerkezet vagy használhatatlan gépezet ábrázolását és adatait tartalmazza. A 3D-s nyomtatási technológiával változhat a helyzet: a tervező mindjárt elő is állíthatja a megtervezett tárgyat, a maga fizikai valóságában, figyelembe véve persze a méretkorlátokat.

A műszaki (mérnöki) alkotás közerkölcsöt javító vagy romboló hatása általában csak a megvalósításkor és használat közben derül ki. Amikor nem működik a lift biztonsági fékje vagy makacsul beszorul a 8. és 9. emelet között, akkor jön a baj. Az üzemzavar nagyon sokszor súlyos tervezési, építési-szerelési, anyagszerkezeti vagy vezérlési hibára vezethető vissza, amely eleve beépített veszélyforrást jelentett, és ez már – a szakmai felelősség mellett – erkölcsi elbírálás alá (is) esik.

A kötetben foglalt előadások közös mottóját aligha lehet jobban összefoglalni, mint ahogyan azt Pattantyús-Ábrahám Géza műegyetemi professzor fogalmazta meg:

„A mérnöki hivatás felelősségteljes gyakorlásához az alapos szaktudáson felül széles látókörre, és érzékkel párosult jellemerőre és felelősségtudásra van szükség.”

A mérnöki hivatás és általában a műszaki-értelmiségi tevékenység erkölcsi tartalmának, erkölcsi felelősségének gyakorlati megjelenése több szempontból vizsgálható és besorolható. Ezek közül két átfogó szempontrendszert érdemes megkülönböztetni: éspedig az egyéni tevékenység munkafázisait, valamint azt a gazdasági-tudományos területet (gazdasági ágazatot, iparágat, oktató- és kutatóhelyeket stb.), ahol a műszaki szakember kifejti tevékenységét. .........

Reményi Tibor

Olvass bele

Olvass bele a könyvbe

Olvass bele

A biotechnológia élő szervezetekkel (mikroorganizmusokkal, növényekkel, állatokkal) vagy azok alkotórészeivel (enzimekkel, szövettenyészetekkel, örökítő anyagokkal) végzett eljárásokkal dolgozó ipar. Magyarországon az élelmiszerek 22–25%-a biotechnika alkalmazásával készül, más iparágak, mint a gyógyszeripar, a kozmetikai- és háztartásvegyipar, a mezőgazdaság több ágazata, az energiatermelés és a környezetvédelem is alkalmaz biotechnológiai eljárásokat. A géntechnológiai úton módosított élő szervezetek létrejöttével kapcsolatos aggodalmak miatt a Magyar Országgyűlés az 1998. évi XXVII. számot viselő, géntechnológiai tevékenységről szóló törvény megalkotásával jelezte, hogy hazánk – az európai országok között elsőként – külön jogi szabályozást kíván létrehozni ennek az új, korszerű technikának az elterjesztése érdekében. A biotechnológia gyors fejlődése következtében azonban nem volt még elegendő idő a hosszú távú hatások teljes kivizsgálására, ezért az elővigyázatosság elvének figyelembevételével hazánk az 2012. évtől hatályos Alaptörvény XX. cikkelye szerint, több más intézkedés mellett „a genetikailag módosított élőlényektől mentes mezőgazdasággal kívánja elősegíteni állampolgárainak testi és lelki egészségét”.

Az emberiség három fő igénye az ivóvízhez, élelemhez és az energiához hozzájutás. Ez nem csak műszaki, tudományos, vagy politikai kérdés, hanem értékválasztás is. Az ezekkel gazdálkodás etikai kérdéseket is felvet, hiszen globális társadalmi köztulajdonok, vagyis a teljesen szabad felhasználásnak korlátokat kell szabni, hogy a károsodásokat, mértéktelen felhasználásokat meggátoljuk. Az élelmiszerpazarlás az egyik legnagyobb bűn, hiszen 35 év múlva 8 milliárd ember megfelelő táplálásához kétszer annyi élelem kell, mint amennyit ma megtermelünk. Már ma is egy milliárd ember éhezik, ezek egy része élelemhez jut, de mégis alultáplált, mert az élelmük nem tartalmazza a fennmaradásukhoz szükséges összes tápanyagot. Az ivóvizet nyújtó források, tavak, folyók, vízgyűjtők birtoklásáért mindig harc folyt, elszennyeződésük tömeges katasztrófához vezethet.

(Avagy az ember végső és helyes állásfoglalásra késztetett és kötelezett lény)

„A legcsekélyebb tudás, amit a legnagyobb dolgokról nyerhetünk, kívánatosabb, mint a legbiztosabb tudás a kisebb dolgokról.”

(Aquinói Szent Tamás)

Bevezetés

Az ember, bár egy fajhoz tartozik, azaz egy a lényegi természete, mégis, furcsa módon egymásnak ellentmondó, vagy ellentmondani látszó világnézeti állásfoglalásokat tesz magáévá. Sőt, mintha a posztmodern életérzés még csak fokozná ezt a feszültséget azzal, hogy a végső (vagyis végérvényes) állásfoglalás lehetetlenségének leple alatt egy minden korábbinál kíméletlenebb végső állásfoglalást csempész be az egyéni és a társadalmi tudatba. Nevezetesen azt, hogy nincs végső és érvényes állásfoglalás, ezért ha valaki képes valamire, azt bátran megteheti. S mindez valamiképpen amiatt van, mert az ember megtagadta a mottóban jelzett intelmet, csak a kisebb dolgokban akarja a biztos tudást, és megveti a nagy dolgokban elérhető bölcsességet1. A sokféle világnézeti felfogás ugyanakkor önmagában nem ellentmondás (hiszen az én – természetének megfelelően – óhatatlanul válogat a világból érkező és számára feldolgozható információkból, valamint a hagyományban vagy a kultúrában talált jelentésekből), melyek azonban egymást kiegészíthetik, de szöges ellentétben is állhatnak egymással, esetleg egymás mellett békésen megélnek. Az emberek, népek közötti feszültségek egyik fő okát is a világnézetbeli különbözőségeikben, helyesebben ezek tudatos elmérgesítésében kell keresnünk. Az ember állásfoglalásának gyökerei az emberi tapasztalásban és annak értékelésében vannak. E tudás forrásai és rendszere az idők folyamán differenciálódtak, s ezért hatásuk különböző – egymástól függetlennek látszó, vagy függetlenedni akaró, netán egyik a másikat elnyelni, bekebelezni szándékozó – területeken jelentkezik, nevezetesen a vallásban, a művészetekben és a bölcseletben, illetve a szaktudományokban. Lehet-e béke közöttük, vagy csak tolerálhatják egymást? Netán örök a harc, hogy melyik szerzi meg a vezér posztját, hogy aztán maga alá gyűrje a vetélytársait? Vagy a vezér felette áll mindennek, s csak terveinek eszközei lehetnek az emberi tudás egyes és összes területei?

................

„Az erkölcsi törvények nem mások, mint a tapasztalati alapon az életet őrző, gazdagító, megtartó erők.”

(II. János enciklikájából, „Hit és tudomány Fides et ració”, 2011.)

„… a társadalom egyre inkább igényelni fogja a rendet a fejekben, egymás közötti viszonylatokban, tehát az erkölcsiségben is.”

(II. János enciklikájából, „Hit és tudomány Fides et ració”, 2011.)

„… a magyar szónak adjuk vissza eredeti és igaz jelentését, a jelentésben erkölcsi súlyát, emberi hitelét és így építő erejét.”

(Tamási Áron: Jégtörő gondolatok)

A felgyorsult korszakváltás társadalmi-gazdasági körülményei között „kizökkent az idő” a természetességéből, az emberiség pedig elmozdult a torzóvá válás irányába. E képlékeny változás folyamatában fokozottabb körültekintést kívánnak azok a társadalmi, természeti viszonyok, amelyek érintik a természetszerű életfeltételeket, befolyásolják a fejlődés irányát. Az még vitathatatlan, hogy a tartós közösségi értékek, szokások, nézetek alapvetően 30 eltérő kultúrákban gyökereznek. A napjainkra felgyorsult változás ezt a kiegyensúlyozottságot bolygatta meg, kiváltva az eltérő értékek, nézetek közötti ellentmondásokat, feszültségeket. Figyelemmel kísérve e jelenségeket, illetve a világmozgás tendenciáit, látható, hogy ha nem válaszolunk a valóság szülte kérdésekre, nő a bizonytalanság, a kockázatok pedig szaporodnak..........

Az emberek az életüket szabályok mentén irányítják. Ezek a szabályok, nevezzük őket normáknak, fakadhatnak egyéni meggyőződéből vagy a közösség előírásaiból. Munkánkban a normák három típusát különböztetjük meg, amelyek mindegyike hat az egyének döntéseire. Tévedés lenne azonban azt gondolni, hogy ezek a normák ne lennének egymástól világosan elválaszthatóak, vagy éppen úgy vélekedni, hogy semmi közük nincs egymáshoz. A jog, az erkölcs és a vallás normáinak összekeverése fanatizmushoz, vagy a kapcsolatrendszerük tagadása a teljes jogtalansághoz (summum ius summa iniuria) vezet. Az ember nem tud szabályok nélkül élni. Az egyik leglényegesebb „evolúciós előnye”, hogy képes az osztozkodásra; akár jó szándékból, akár irigységből, de igazságos elosztásra törekszik. Az igazságosságot pedig szabályokban próbálja rögzíteni.

Tévedés lenne azonban azt gondolni, hogy tisztán a jog eszközével biztosítható az ember ezen „evolúciós előnye”. Valójában az igazságosság sokkal mélyebben gyökeredzik, az egész embert, mint örökkévaló létezőt érinti, és szoros kapcsolatban van az áldozatvállalás, más néven a szeretet témakörével is. Az igazságosság ugyanis nem tisztán formális (eljárási) kérdés, hanem az egész ember teljes egzisztenciája. Ezért létezhet az „igaz ember” fogalma.

Mind a filozófiában, mind a közbeszédben újra és újra felbukkan az a gondolat, hogy korunkat az egységes erkölcsi értékrend hiánya és az ebből adódó válság jellemzi. Egyrészt a különböző civilizációk közötti érintkezés mindennapossá válásával valamennyiünk számára nyilvánvalóvá lett, hogy a ténylegesen elfogadott értékek, normák tartalmának tekintetében milyen nagy változatosság uralkodik a Földön, másrészt mára a saját nyugati civilizációnkon belül is megrendült az évszázadokon át abszolút érvényűnek gondolt erkölcsi parancsok tekintélye.

Ugyanakkor, épp a civilizációk szoros kapcsolatai és a közösen megoldandó globális problémák tennének szükségessé egy mindenki által elfogadható egyetemes erkölcsi normarendszert.

A gondolatmenet célja a sok tudományterületet és szakmát érintő erkölcs a mérnöki gyakorlatban témakör legfontosabb elveinek és gyakorlatának áttekintése. Bemutatja a mérnök, a mérnöki közösség valamint a mérnöki tevékenységek főbb jellemzőit, és a mérnöki gyakorlatban az erkölcs szerepét vizsgálja.

Vallás, erkölcs és jog

A mérnöki etika megalapozását szolgálja a vallás, erkölcs és jog fogalmainak és kapcsolatának a bemutatása. Meghatározó a világnézet/vallás/hit, az erkölcs (ethosz/éthosz) és a jog (pozitív jog/teleológikus – a demokrácia célját szolgáló – jog) kapcsolata. A vallás, az erkölcs és a jog kapcsolata akkor helyes, ha

  • világos a fogalmak elhatárolása: a vallás, az erkölcs és a jog „tiszta” jelentése (ortodoxia)
  • világos a kooperációjuk: nem harc (ortopraxis)

Sajnálatos módon a gyakorlatban széles körben elterjedt a vallás, az erkölcs és a jog pontatlan értelmezése, (szándékos?) összemosása, összekeverése. A vallás, az erkölcs és a jog egyike sem lehet a másik kettő nélkül:

  • Ha csak a vallás: a legmélyebb ösztönök, a vallás önmagában fanatizmus.
  • Ha csak az erkölcs: kinek az erkölcse, kinek az igazsága?
  • Ha csak a jog: nincs igazság. A jog önmagában gyenge (azért legyek tisztességes, mert leírták az Alaptörvényben?).......

Az a kérdés, hogy minden kapitalista erkölcstelen-e, a XXI. század elején is politikailag korrekt kérdésnek tűnik, ráadásul olyannak, amelyre az általános válasz az igen. Jelen vitaindítóban a szerző jelentősen árnyalja ezt a képet. Elveti azt, hogy csak egy igazság létezik, vagy ha mégis, akkor annak ezer arca van. Körbejárja a fenti fogalmakat, kérdéseket és talán gondolatébresztő megállapításokat tesz.

........

Mi a kapitalizmus A beszélgetés egyik tárgya a kapitalizmus. Mi a kapitalizmus? Tengernyi az irodalma, akár a definíciónak, akár a leírásának, jellemzésének. Ha kapitalizmusról beszélünk, általában egy társadalmi, gazdasági rendszerre gondolunk. Nyilván az is. De bontsuk kétfelé: egyrészt a kapitalizmus egy gazdálkodási rendszer, másrészt egy társadalmi rendszer.

......

Érték, gazdasági érték, értékválság A cikkben az érték kifejezés – a köznyelvi értelmezéstől eltérően – azokat a meggondolásokat, elveket, jellembeli adottságokat jelenti, amelyek irányt szabnak az emberi cselekedeteknek. Gazdasági értékeknek pedig – a gazdaság tárgykörét érintő döntések során – korunk kapitalista rendjében érvényesülő alapelvek, kritériumok minősülnek.

A gazdasági értékek tárgyköre az elmúlt évszázadokban is sokat változott. A kapitalizmus klasszikus (először A. Smith által kifejtett) elmélete a vállalati tőkét, illetve az ott dolgozók – köztük a műszakiak – munkáját, tudását és tisztességét ítélte a feudális kötöttségek nélküli szabad piacgazdaság legfőbb gazdasági értékeinek, és az ezek révén elérhető eredményt a nyereség nagyságával kívánta számszerűsíteni. A XIX. század végén azonban az USA-ban (miként erre pl. A. Marshall rámutatott) már nem a feudális, hanem a monopolista hatalomtól, majd az elmúlt 100 évben (G. Orwell szerint) már az „államtól”, az ennek intézményeit vezetőktől, (szokásos elnevezésükkel: az apparatcsikoktól) is félteni kellett a piaci szereplők függetlenségét. A XX. században pedig jelentősen kibővítették az értéktárat. Rappaport (1998), pl. igazolta, hogy az éves nyereség túlzottan rövid időtávú kategória, és valójában a több következő évre várható nyereség jelenértéke minősül a vállalat tényleges értékének.

Általánosan elfogadottá vált továbbá, hogy a gazdasági szereplőknek minden főbb „érdekeltjüknek” a szempontjaira tekintettel kell lenniük (a cégeknek pl. nem csak a nyereségben érdekelt tulajdonosok elvárásait, hanem a vevők, az alkalmazottak és a „társadalom” igényeit is ki kell elégíteniük; M. Porter és M. Kramer). Azaz a nyereségen kívül fontos értékek a vevőelégedettség (így a magas piaci részarány; P. Kotler), az alkalmazottak munkaszeretete (McGregor, 1960) és a cég társadalmi elfogadottsága (H. Bowden) is. ............

A digitalizáció az életünk minden területén jelen van napjainkban, és társadalmi hatásaira a szükségesnél lassabban tudunk felkészülni és reagálni, mint ahogyan az emberiség korábbi fejlődési szakaszaiban az megtörtént. A műszaki fejlődés rohamos tempója, a fejlődés és irányának felismerése, megértése komoly próbára teszi a társadalom minden tagját és nagy kihívás a jelen kor kutatói számára is. E kérdés megválaszolása minden tudományágat érint. Prof. Peter-Paul Verbeek, a Twente Egyetem professzora előadásaiban2 pártatlan elemzéssel mutat rá az etika és a tudományos kutatás, valamint a különböző technológiák kapcsolódására. Szerinte a világ valamennyi régiójában egyre szorosabb a társadalom, a tudomány, valamint a technológia egymásra hatása. A klímakutatás eredményei alapján felállított modellek gyorsan informálják a döntéshozókat és a közvéleményt is, a génkutatás eredményeinek manipulációs felhasználási technológiái, etikai félelmeket keltenek az emberiség jövőjét illetően, és a félelmet fokozza, hogy a digitalizáció, az információ-technológia eszközei képesek összekapcsolni az élet valamennyi területét.

Ennek a kérdéskörnek kiszemelt nézőpontjaira próbál rávilágítani az előadás, amelyben a műszaki fejlődési trendek mellett annak etikai, erkölcsi oldalát is megpróbálja bemutatni. Az ipar, ipari termelés és érték-előállítás folyamatainak digitalizációját legtöbben az IPAR 4.0 szóhasználattal illetik. Ennek a folyamatnak az elején vagyunk, amelyet jelez, hogy ez a 0-dik változat, ez lehet majd egy új társadalmi fejlődési szakasz kezdete a „SOCIETY5.0”, azaz a „TÁRSADALOM 5.0” korszaka, ami egy most kialakuló „SUPER-SMART” (SZUPER GYORS) mesterséges intelligencia-vezérelt társadalmi közösséget jelent.

Hogyan kezelhetjük ezt a fejlődést kellő felelősséggel? – kérdezi Verbeek professzor, és keressük a választ mi is.

„A nemzeti háborúk (…) a legfélelmetesebbek. (…) Egy egész nemzet ilyen spontán mozgalma ritka látvány, és ha van is benne bizonyos nagyság és nemesség, amely csodálatunkat váltja ki, következményei annyira rettenetesek, hogy az emberiség érdekében inkább azt kívánja az ember, hogy soha ne lehessen tanúja.” – írja Antoine Henry Jomini.

Egy hadtudós és katonai gondolkodó szavai ezek, amelyeket közel sem azért írt le, mert etikai megfontolások vezérelték. Így látta a háborút, igen érzékenyen reagálva az emberre és az emberiségre gyakorolt hatásira, szemben Carl von Clausewitz-cel, a világ talán legismertebb és ugyancsak ebben a korban élt katonai teoretikusával, aki a háborút elsősorban önmagában vizsgálta. A következő néhány gondolatban Jomini szemléletmódját törekszem átvenni, amikor a háborúról és a fegyverekről nem kifejezetten katonai, szakmai kérdésként kívánok írni. Mind a háború, mind annak eszközrendszere, a haditechnika rendkívül összetett kérdés, semmiféle teljességet az alábbiaktól nem érdemes várni. Azt viszont igyekszem felvállalni, hogy mindkét vizsgálati témát illetően egy vezérfonalként jelen lesznek etikai megfontolások, kérdések, dilemmák.

Bármennyire rövid ez az írás, még a bevezetőben szeretnék érvelni a megközelítés mellett. Kevesen vonják kétségbe, hogy a katona, s kiváltképp a tiszt, teljes valójában és közvetlenül társadalomalkotó tényező. Több mint negyed évszázaddal a rendszerváltás után egyre fontosabbá válik számunkra, hogy milyen értékek implikálódnak a katonai cselekményekben, végső esetként a háborúban, a hadvezetés, a hivatásos katona részéről? Érdemes átgondolni, hogyan is áll a katonai értékek ügye a nemzeti érdekek védelmén túl, nemzetközi környezetben. Magyarország európai pozíciója ugyanis a kiképzett katonát, s a végzett katonatisztet azonnal szövetségi/nemzetközi erőtérbe is helyezi.

Két különböző csoportról lesz szó, amelyek tagjai nagymértékben meghatározzák a harckocsizók lehetőségeit, akár életben maradásukat a harcban. A konstruktőrök és a harctevékenységek során a harckocsicsapatok alkalmazásában döntéseket hozó vezetők, parancsnokok, kiképzők felelőssége összetett kérdés. Ezért a problémakört sokoldalúan illik megközelíteni, amire itt és most csak gyenge kísérletet tudok tenni. Azt sem tudom felvállalni, hogy nevezettek szerepét elkülönítve vizsgáljam, de ezt a tisztelt olvasó bizonyára könnyen meg tudja majd tenni. A hadtudományi szakirodalomban hasonló kutatásokkal kevésbé találkozhatunk, eseménytörténeti leírásokkal viszont bőségesen. Utóbbiakból merítek én is, de néhány saját megközelítéssel egészítem azt ki. A konstruktőrök felelősségének megállapítása abból a szempontból egyszerű, hogy munkájuk eredménye a fegyver, amelyről hamar kiderül, hogy mire képes, mire nem. Persze ez is inkább csak látszatra egyszerű. A különböző szintű katonai vezetők magatartásának, szerepének etikai megítélése jóval összetettebb. Ők egy kemény hierarchiában helyezkednek el, a döntéseikre ható tényezők igen nagyszámúak, és „munkatapasztalataik” szintén nehezen hasonlíthatóak az egyéb foglalkoztatottaktól elvártakhoz.

Letöltés

Hamarosan